Pápá, átirányítás

Sziasztok még erre tévedők!

Tudom, hogy eltűntem, és ígértem, de azt hagyjuk, most jöttem egy új bloggal: http://imfine-yes.blogspot.hu/

Remélem fogjátok olvasni, és kommenteltek is! ^^

A történet egyébként azzal fejeződött volna be, hogy:

Amelia nem Lori testvér, hanem a lánya, csak a szüleik nevelték. Liammel egy nagyon durva szakítás után összejönnek ismét, de a srác nagyon kiakad mikor megtudja, hogy van egy lánya. Lori anyja rákos, és a halálát követően a kislány az igazi anyjához kerül. Liammel összeházasodnak, igazi kis családként élnek. Már a kisbabájuk is úton van, de egy random vetélés tönkretesz mindent, ami váláshoz vezet. 

Hát ennyi. :) 

Gyorsan, gyorsan

Sziasztok lányok! 

Csak egy gyors bejegyzés lesz ez...

Nyugi, nem tűnök el az éterben, igazából az a helyzet, hogy nincs ihletem a bloghoz. Lori nem nőtt annyira a szívemhez, viszont nagy elképzeléseim vannak folytatást illetően. Azaz...ez más lesz, de remélem, hogy azért valamennyi érdeklődést vonzok majd vele. Ha minden jól megy, holnap hozom a blogot, remélhetőleg első bejegyzéssel. 

Nagyon köszönöm a véleményeket lányok, imádlak titeket. <3

16.rész, visszaemlékezés 16

Sziasztok! 
Megjöttem a folytatással, ami hát nagyon nehezen született meg. Ne haragudjatok, remélem még maradt pár olvasóm... Imádlak titeket, azt jobb ha tudjátok. ^^ 
Feltűnik egy új szereplő, Lana, remélem magára ismer a nyertesünk. ;) Egyelőre nem nagyon avattalak bele titeket a dolgokba, de ha kapok véleményt, jön a folytatás. ^^
Puszi: Lori ^^





— Nem megyünk szobára? — ajka szélében huncut mosoly bujkált, és ahogy szemébe néztem, láttam, hogy szintén segg részeg.
— Nekem van...barátom — mondtam megszeppenve. Hogy mi történt velem, arról fogalmam sincs...

Aztán már csak azt vettem észre, hogy a srác valakinek nagyon kacsintgat, és megjelent mellettünk egy barna, göndör hajú lány, ribancszerkóba bújva. Az arca eléggé ismerős volt, nagyon hasonlított valakire, csak nem tudtam, hogy kire.

— Mi van cuncimókus, nem jössz vissza? — a lány mutatóujját végighúzta Batman mellkasán, mire ő megfogta a kis kacsóját, és mintha ott sem lettem volna, elment vele.

Bambán néztem utána, majd megráztam a fejem és kértem magamnak egy italt. Innentől pedig minden kiesett, semmire sem emlékszek.

Reggel ismerős helyen ébredtem. Az illat tűnt fel először. Harry illata, amit már nagyon jól ismerek. Tehát már megint ő vitt haza...nagyon szuper. Nagy nehezen kinyitottam a szememet, olyan voltam, mint akin átment az úthenger. Oldalra fordítottam a fejem, és a drága göndör fürtjeivel találtam szembe magam. Hangosan szuszogott. Kimásztam az ágyból, nem volt rajtam más, csak egy alsónadrág. Töklámpás volt az elején, eléggé viccesen nézett ki. Hajamat a mellemhez söpörtem, és kifelé kezdtem cammogni. Csend volt az egész házban, csak az hallatszott, ahogy lépkedtem lefelé a lépcsőn. A konyhába érve jöttem rá, hogy hát nem mindig hihetek a csöndnek, főleg, ha semmire nem emlékszek az éjszakából. Az a barna ribancszerkós csaj üldögélt a pultnál, aki azzal a Batmannel szórakozott a szemem előtt.

— Hát te ki a f*sz vagy? — pislogtam rá érdekesen, felvont szemöldökkel.
— Lana — válaszolt flegmán, úgy, hogy még rám se nézett.

Megingattam a fejemet, és miután megittam egy pohár vizet, Liam szobáját vettem célpontul. Nem kopogtam, csak lassan benyitottam. Egyből az ágya felé néztem, viszont ott nyomban ledöbbentem, kirázott a hideg, és elfogott egy nagyon rossz érzés. Egy Batman jelmez volt odadobva az ágy végébe, pontosan az, ami azon a srácon volt...

Percekig álltam dermedten, teljesen megvoltam róla bizonyosodva, hogy Liam, és az a k*rva...együtt háltak. A kezeim ökölbe szorultak, és olyan erővel vágtam be az ajtót hogy a hangra a másik szobában alvó Zayn is felébredt. Harry ajtaját szintén ilyen erővel vágtam be, csak akkor, amikor már bent voltam. Bebújtam mellé az ágyba, és miközben ébredezett, sírva odabújtam hozzá. Fejemet a mellkasába fúrtam.

— Héé, cica, mi történt? — keze egyből a derekamra csúszott, úgy húzott szorosan magához. Nem mondtam semmit, csak szipogtam.

Izgultok, hogy mi történt mi? Hát az történt, hogy senki nem tudta, mi volt az ajtócsapódás, meg semmi mást. Csak Harry és én tudtuk, és ő annyira aranyos, hogy teljes mértékben kiállt mellettem. Vagyis egy szóval nem mondta el a fiúknak, hogy nekem van bajom, hanem csak vállat vont. Úgy tettünk, mintha semmi nem történt volna, de Liam nem vette be. Mint kiderült, már az ebédnek van ideje. Mindenki tök kussban volt, én meg frusztráltan ücsörögtem kezemben a pizzámmal a nappaliban. A kanapé szélén üldögéltem, miközben azt hallgattam, hogy ez a Lana csaj miképp ecseteli a fiúknak, hogy milyen nagyon tetszik neki a ház.

Azt viszont csak később, Harrytől tudtam meg, hogy a csaj Louis unokatestvére, és állítólag teljesen véletlenül találkoztak a bulin. Hát jó.

Liam tudta, hogy valami nincs rendben, mert különben odajött volna már hozzám. Tudta, hogy vele van gondom, habár semmi ilyenre nem adtam okot. Ebből is látszott, hogy minden bizonnyal okom volt kiakadni, és tényleg történt valami közöttük.

(Ja, azt el is felejtettem mondani, hogy Lou még mindig titkolja az érzéseit Harry előtt, és rohadt ügyes, az ember észre sem veszi, hogy odáig van érte.)

Kaja után felmentem Potterke szobájába, és kiszolgáltam magam a ruháival. Bepötyögtem a telefonjába egy üzenetet, amiben elköszöntem, és észrevétlenül kisurrantam a házból.

Folytak a könnyeim, némán törtem össze. Lassan sétáltam haza, út közben le sem vettem a szemem a járdáról. Az volt az egyetlen, ami elvonta a figyelmemet, majd később, mikor már hazaértem, a párnám volt a vigaszom. Kár, hogy nem ezzel kezdtem...ugyanis amint beértem a szobába, lelöktem az összes közös képünket, és a Liamtől kapott dolgaimat a földre.

Félig behunyt szemmel, a könnyeim között pislogtam az ablak felé. Háttal voltam az ajtónak, de hallottam, hogy valaki bejött. Besüppedt mellettem az ágy, és egy érintést éreztem a derekamon.  

Nyertes

Sziasztok!
Na végre itt van az ígért nyereményes kis játékunk, ami teljesen véletlenszerűen jött ki.

Tehát Angi lesz az, aki választhat két dolog közül.
-Egy rövid kis novella/történet csak a Te számodra, amiről te döntesz.
-Új szereplőként jelensz meg a történetben akár hosszabb ideig is.

Válassz kérlek, és kommentben írd meg a választást. Ha az elsőt választod, akkor kérek egy e-mail címet is, ahova elküldhetem majd. ^^

15. rész, visszaemlékezés 15

Sziasztok!
Írtam pár bloghoz kommentet, hogy visszatértem, és tádá, itt vagyok! Nem hiszem, hogy túlságosan hiányzott a folytatás, de hát nekem örömet okoz. :)
A lényeg, hogy a versenyes nyerős cucc most el lesz halasztva, méghozzá ennek a résznek a végégig. Akik most ehhez írnak, köztük lesz kisorsolva, hogy kit lepek meg. ^^ 
Várom a véleményeket, nagyon!
Puszi: Lori ^^







— Tetszik, tetszik, de...

Megcsókolt. Egy mondatot sem tudtam végigmondani, ő lekapott. Önkéntelenül körbefontam nyaka körül a kezeimet, ő meg a lehető legközelebb húzott magához. Visszacsókoltam, nem is egyszer. Pár percen keresztül csókcsatáztunk, aztán elhúzódtam, és nem is néztem rá. Úszni kezdtem a part felé, és magamhoz hívtam Ameliát, hogy bekenhessem naptejjel. Olyan fehér bőre van, hogy nagyon kell vigyázni vele. Mint ahogy nekem is.  

__________________________________________

Pont a legjobb résznél maradt abba, igaz? Nehogy azt higgyétek... Liammel smároltunk, ja. Aztán ennyi. És nem csak aznap, hanem tovább. Innentől már nem volt ugyanolyan, egészen szeptemberig, amikor egyszer együtt elvittük Ameliát az oviba. A gyerekeket nézve kitört belőle az érzelgősség, és úgy ölelt meg, hogy rendesen beleremegtem. Megcsókolt, de lassan, és szorosan tartott karjai közt. Összejöttünk. A szívem mindig úgy kalimpált ha rá gondoltam, mintha kiakarna ugrani a helyéről. Eszeveszettül beleszerettem, és ő is imádott.

És itt ugrik a majom a vízbe.

Halloween napja, a bandával Amerikába indultunk, hogy egy jót bulizzunk. A banda viszont olyan felállásban volt, hogy mindenkinek jó legyen. A fiúk nem akartak bemelegíteni a buli előtt, viszont mi lányok Amberrel az élen egy lepukkant kocsmából szerettünk volna indulni. Mivel a fiúk tiltakoztak, úgy döntöttünk, hogy külön megyünk. Már ott külön voltunk, amikor a jelmezeinket öltöttük magunkra. Halvány lila gőzöm nem volt arról, hogy Liam milyen jelmezben lesz, de a meglepetés ereje mindig olyan jó. Én macskanő szerkóban feszítettem, a hajam hátra volt dobva, az arcomból pedig nem látszott sok, mivel különleges alkalom végett a maszk mellett vörös rúzs, és erős szemfesték is volt a képemen.

Elmentünk a csajokkal abba a kocsmába, valahol a belvárosban. Kívülről egy porfészeknek látszott, viszont belülről nem az volt. Egy egészen stílusos, bor-, és cigarettafüst szagú helyre léptünk be. A pulthoz ültünk sorban, öten voltunk lányok. Megadtuk a módját az alapozásnak, és egymás után sorban hajtottuk le a rövideket. Úgy gondoltuk, hogy gyorsan végzünk majd, de közbejött pár jó pasi. Persze én már az elején közöltem, hogy bocsi, pasim van, a macskanő ma este nem dorombol az ágyban, vagy nem nektek, de a többiek mind szinglik, és gátlástalanok voltak. Ittunk, és ittunk, ketten le is léptek a srácokkal.

Amberrel és Cassidy-vel úgy ahogy, vihogva otthagytuk a kocsmát, majd leintettünk egy taxit, hogy eljussunk a bárba, ahol a fiúk ránk vártak.

A pia hatott, éreztem, hogy be vagyok b*szva, és úgy tűnt, mások is látták rajtam. Mosolyogtak, meg én is, és egy picit csálén is mentünk így egymásba kapaszkodva. A listára fel voltunk írva, szóval simán beengedtek minket. Tele volt az egész kóceráj jelmezesekkel, halvány lila gőzöm nem volt, hogy mégis hogy a kib*szott életbe fogom megtalálni a barátaimat, legfőképpen a szerelmemet.

— Heló cicus — valaki a fülembe súgta ezt a köszönést, mire egyből hátrafordultam. Viszont a lendülettől megszédültem, és neki kellett elkapnia, hogy ne essek hanyatt. — Hé-hé, ne fektesselek le? — hangjából ítélve ezt a kétértelmű mondatot éppen úgy gondolta, ahogy nem kellett volna.
— Ha? — csak bután néztem az ismeretlenre, aki annyira be volt öltözve Batmannek, hogy a száján kívül semmit nem láttam belőle.