14. rész, visszaemlékezés 14

Sziasztok!
Köszöntöm az új olvasókat, meg a régieket is, és köszönöm a kommenteket. ^^ 
Lassan elérkezünk a 15. részhez, remélem tudjátok, mivel jár ez. :D
Ehhez párosítok egy olyan hírt, hogy új történetbe kezdtem, amit kicsit elvonatkoztattam a 1D-től. Egy szerelmes, és egyben horror sztori lesz ez, aminek már megcsináltam a blogot, és most előzetes videót készítek éppen hozzá. :) Remélem tetszeni fog, hozom majd a videót! 
Puszi: Lori ^^





— Hát ez jó hír... — halványan elmosolyodott, majd pár másodperces csend következett be. — Hazamegyek, dolgom van — mondta, és a kézfejemre egy csókot nyomott.

Elment. Én az ágy szélén ültem, és néztem utána. Kavarogtak a fejemben a gondolatok. Legszívesebben utána futottam volna, hogy megismételjük azt, amit akkor, a másik szobában. Csak egy csókot akartam, nem mást. Egy csókot. És ő elsuhant az egész mellett, mit sem törődve vele. Felhúztam a lábaimat, és ujjaimat összekulcsoltam térdeim körül. A megállapítás, miszerint k*rvára tetszik, továbbra is élt bennem. Nem tudom mi lesz, nem is értem, mi lett velünk pár nap alatt. Vagyis velem.

Nyöszörgésre ébredtem. Égtek a villanyok, még mindig a futóruhámban voltam. A nagy gondolkodás közepette kiterültem az ágyon, és agyam inkább az álmok világát választotta. Nehezen, de kinyitottam a szememet, Baby felé fordulva. Nagy, szomorú szemekkel nézett rám. Szomorkodva megsimogattam a fejét, aztán ránéztem az órára ami az éjjeliszekrényen pirosan világított. 2:01-et mutatott. Megmondom őszintén, nagyon álmos voltam, szóval vállalva, hogy majd reggel áthúzom az ágyneműt, ledobáltam a ruháimat a földre, és bemásztam a takaró alá. Tapsoltam kettőt, mire a lámpa elaludt, egy perc múlva pedig már én is. Újra.

Nem sokáig tudtam aludni, elég problémás, amikor az embernek egy tizenöt kilós, sérült lábú kutyára kell vigyáznia. Reggel hatkor köntösben, a karjaimban kellett levinnem az udvarra. Már világos volt, ezért amíg ő a dolgát végezte, és szétnéztem a fűben, és összeszedtem még pár üvegszilánkot. Csak tudnám, hogy kerültek oda.

Egy-két órával később esett le, hogy nem tudom, hogy fogom megoldani a mai napot. Nem elég, hogy a kutya eleven, még Amelia is folyton pörög. Egy próbát megér...

A délelőtt folyamán kicsit lazítottam. Vagyis nem kicsit. Miután lehúztam az ágyneműt, és tisztát raktam fel, lezuhanyoztam, és tisztán, laza ruhában elhasaltam. A tévében sorozatok mentek, a laptopomon pedig felvillant a csetablak.

A-a-a-ambeeer:

Te, Liam komcsi, hogy betört hozzád?

LoriJ.:

???

A-a-a-ambeeer:

Olvasol te bulvárcikkeket?! A reggeli noname sztárbulvár lehozta címlapsztorinak, amint Li kiugrik a kerítéseden, röviden annyival, hogy vagy rossz útra tévedt, vagy összekapott a lakóval, és nem engedték ki. Mi volt ez?!

LoriJ.:

Ó b*ssza meg! Babyhez dokit kellett hívnom, Liam meg átjött segíteni...

Nem tudom, hogy erre mit írt a barátnőm, mert csörgött a telefonom, és ilyenkor valamiért mindig az a reakcióm, hogy kinyomom a gépet. Meg nem is nagyon érdekelt a válasza, eléggé mérges lettem a cikk hallatán.

A kijelzőn Harry neve állt. Mosolyogva, kedvesen szóltam bele.

— Szia Potterke, mi van?
— Liam vagyok, nem zavarlak?
— Nem, dehogy. Mi történt?
— Be kellett mennem a Sztárbulvármagazin főszerkesztőjéhez, hogy elsimítsam az ügyeket még mielőtt pitiáner betörőnek néznek a rajongók...
— Nagyon sajnálom, nem...
— Lori! — vágott a szavamba kedvesen. — Nem a te hibád. Meg csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem, hogy van a kutyusod?
— Pihen, de elég szomorú. Izgága, és most nem futkoshat. Aztán nemsokára — itt az órára néztem —, pontosabban két óra múlva jön Amelia.
— Ó! Hát az szuper. Öhm...esetleg nincs kedvetek elmenni a partra? Velem. Harry meg megteheti azt a szívességet, hogy vigyáz Babyre.
— Jaj de jó lenne! De...nem akarom a nyakába varrni.
— Figyu, a hazugsága után ezt megteheti. Ráadásul egyedül lehet a házban... Nem fogja rossz néven venni. Elintézem, a bátyja vagyok.
— Oké...benne vagyok.
— Örülök. Akkor olyan fél háromkor ott leszek.

Pontosan így volt. A kisasszonyt kettő előtt már meghozta apu, akivel megittunk egy limonádét, közben pedig beszélgettünk. Aztán miután elment, én már mentem is átöltözni. A fürdőruhát alulra vettem, hogy ne kelljen átöltözni, és összeraktam minden más kelléket is. A húgomnak hozattam fürdőruhát, és a kis táskájában hozta magával a rózsaszín törölközőjét, meg a napszemüvegét is. Kint szokás szerint jó idő volt, örültünk is neki nagyon.

Pontban fél háromkor csengettek. Lefutottam, hogy kinyissam az ajtót, és két srác állt előttem.

— Szia Cica — nyomott csábos mosoly kíséretében egy puszit az arcomra Harry.
— Szia — mosolygott Liam is, és megöleltük egymást.
— Gyertek fel — intettem a fejemmel, hogy kerüljenek beljebb, és felmentünk a szobámba, ahol Potterke egyből el is hasalt az ágyamon.
— Ah, hát itt k*rva jó helyen leszek, ne siessetek — mondta kéjesen.
— Harry, ne beszélj így baszki, Amelia is itt van — mordultam rá, aztán kihúztam a kislányt a fürdőszobából, és feléjük fordítottam. Persze hiába, szégyenlős, bújt a lábam mögé lányos zavarában.
— Hm, olyan szép vagy mint a nővéred — méregette a göndörke, mire szúrós pillantást vetettem felé.
— Szia, Liam vagyok — Liam leguggolt hozzá, és a kezét nyújtotta felé.
— Szia — a kislány továbbra is zavarban volt, de mosolyogva köszönt neki, és lepacsizott vele. Harry majd' megpukkadt féltékenységében.

Kocsival mentünk, és megtapasztalhattam, hogy Liam mennyire jól eligazodik a városban. Szerintem csukott szemmel is simán járkálhatna. Szépen leparkolt nem messze a parttól, és hármasban besétáltunk. A vízhez közel letettük a cuccainkat. Olyan helyen voltunk, ahol nem volt minden második lépésnél ember, vagy lerakott pokróc.

Amelia elszaladt homokvárat építeni, mi meg ott maradtunk a homokban. Éppen elraktam a ruháimat, amit idő közben levetettem, amikor a srác megszólított.

— Bekened a hátam? — a naptejet lerakta a lábamhoz, a következő pillanatban meg lerántotta magáról a pólót. Elakadt még a lélegzetem is, nem is tudtam, hogy ilyen felsőteste van. Bólogattam párat, és nekiestem. Ajkamba harapva kentem végig a krémet rajta, olyan hosszúra nyújtva, amennyire csak tudtam.
— Kész is — jelentettem ki, aztán hirtelen ötlettől vezérelve a nyakába csimpaszkodtam.

Csak nevetett, nem mondott semmit. Megfogta a karomat, és felállt, én így a hátára kerültem. A Lábaimat a dereka köré csavartam, hogy ne csússzak le, miközben futni kezdett velem a vízbe. Sikoltoztam, és nevettem, k*rva jó volt!

— Na, ez hogy tetszik? — kérdezte nevetve, aztán megfogta a kezem és magához húzott. A derekam köré fonta a kezeit, hogy ne tudjak elmenni. Gyors pillantást vetettem a húgomra, aki szépen játszott kint.