11. rész, visszaemlékezés 11

Sziasztok!
Nagyon köszi a kommenteket, nagyon nehezen jött össze ez a rész, mert nem volt ihletem. Köszi a linkeket, be fogok nézni mindenhova. :)
Olvassatok, és legyetek szívesek, hagyjatok valami nyomot magatok után, lehet az hideg-meleg, akármi. Úgy érzem, hogy kellene valami nagyobb izgalom, csak hát nehezen figyelek oda. Ha valakinek van valami ötlete, vagy akármi, az nyugodtan felvehetne MSN-re, de az e-mail címem is kint van a profilon, szóval bármikor, ha csak beszélgetni akartok, akkor is lehet sikítani. :D
Puszi: Lori ^^





— Durva, hogy megint nekem kell felvilágosítanom a hülyeségeidről — komolyan mondom, olyan volt a hangja, mintha undorodott volna tőlem. Igazából megértem, nagyon nem szép egy lánytól ha olyan szinten részeg, hogy a saját cselekedeteire nem emlékszik, és hogy ez már másodszorra fordult elő egy héten belül...gratulálok te majom, elástad magad Liam szemében.
— B*szd meg — jegyeztem meg halkan, és kikeltem az ágyból, hogy a lehető leggyorsabban elhúzzak a srác közeléből. Megbántott, nem esett jól, főleg úgy nem, hogy igazából nem tudom mi baja.

Fehérnemű volt rajtam, de jelen helyzetben nem érdekelt, hogy meglátta a tangámat, csak az, hogy kijussak és megkeressem Harryt. Mivel az ajtó az ágy másik oldalához volt közelebb, Liam felé kellett mennem, és így szinte a vesztembe rohantam. Elkapta a kezem, majd lehúzott maga mellé az ágyra. Kifejezéstelen arccal nézett rám, nem tudtam semmit kivenni szeméből.

— Baszd meg Te — vette oda a szavakat, aztán felállt, és kiviharzott a helyiségből. Nem tudom mi történt velem, de görcsbe rándult a gyomrom, és könnyek gyűltek a szememben. Fájtak a szavai, és a lekezelő stílus, amit használt.

Kellett pár perc mire összetudtam szedni magam, a szobafalon levő tükörbe megnéztem magam, kicsit megigazítottam a hajam. Totálisan hülyén éreztem magam ahogy kiléptem az ajtón, hiszen csak egy folyosó tárult elém, sok ajtóval. Az egyik beforduló felé mentem, hátha ott lesz a lépcső. És voilá, megtaláltam, pontosan a folyosó végén. A fejemet fogva bicegtem le, már megint megtette a hatását az alkohol. Utálok másnapos lenni. Egy fiú hangját hallottam meg a lépcső aljából, és a hang forrása után mentem. Énekelt, de nagyon kellemes hangon. Nem tudtam pontosan, hogy ki lehet az, kíváncsian léptem volna be a konyhába, hogyha hirtelen nem a nevemre lettem volna figyelmes.

— Még mindig nem vágom, hogy került az ágyadba — ez a hang az előbb éneklőé volt. Nem tudtam beazonosítani.
— Újra. Későn feküdtem le, hajnalban meg arra ébredtem, hogy Harry valami csajt próbált betuszkolni az ágyába. Hangosak voltak, átmentem, és akkor láttam, hogy a tesóm egy perccel később már félig az ágyon-félig a földön fekve horkolt. A csaj meg csak fetrengett nevetgélve. Leszartam, de mikor láttam, hogy Ő az...felkaptam. Átvittem a szobámba, és innen gondolom világos. Most meg öltöztem amikor Lori felébredt — Liam itt befejezte a „mesét”.
— Hűűű baszki, neked aztán jó segged van Cica — Potterke hangjától rendesen megugrottam. Olyan volt mint derült égből a villámcsapás. Megjelent mögöttem, és rácsapott a hátsómra, amire egy pofon volt a reakcióm. — Most ezt miért kaptam? — nagy szemekkel, totál meglepetten nézett. Elhúztam a számat, és beléptem a konyhába, aztán az ilyenkor tőlem kitelő legkedvesebb hangon köszöntettem a két fiút.
— Bugyi...illetve heló — Niall gyorsan elkapta a tekintetét a fehérneműimről, de fülig pirult. Elmosolyodtam, és egy puszit nyomtam az arcára, aztán Liamére is.
— Jobb lenne ha hazamennél, Zayn mindjárt megjön, Amberrel volt — fordult felém az imént említett. Vállat vontam, jelezve, hogy engem k*rvára hidegen hagy.

Kicsit furcsa volt, hogy egy szál bugyi-melltartó kombinációban vezettek végig a házban. Liamnek csak akkor jutott eszébe, hogy visszaadja a ruhámat, amikor az ő szobája előtt álltunk. Igazából marhára nem akarok erről többet mesélni, mert csak az történt, hogy felvettem a kis ruhát, meg megreggeliztünk, és ennyi.

Mielőtt a két testvér elkezdett azon vitatkozni, hogy melyikük vigyen haza, Louis a fülembe súgta, hogy a kocsiban vár. Nevettem egy picit a fiúkon, és egy 'sziasztok' után kimentem a ház előtt parkoló piros autóhoz, amiben tényleg ott várt már a fiú. Út közben sokat beszélgettünk vicces dolgokról, aztán amikor megérkeztünk, már szálltam volna ki a kocsiból, de visszatartott...

Második díjam

Megkaptam a második díjamat Directioner1994-től, amit nagyon-nagyon szépen köszönök! *-* <3

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1.)

1. Szeretek olvasni, és írni egyaránt

2. Mielőtt blogolni kezdtem, legalább egy évig írtam csak úgy magamnak és a barátaimnak

3. Nagyon sok állatunk volt már, és mindig azt mondták, nyissunk állatkertet

4. Régen tele volt rakva a szobám fala poszterekkel, egy centi hely nem maradt

5. Szeretnék elmenni Kubába, és táncolni *-*

6. Kevés történet van, ami megfog

7. Nagyon szerettem a facebookot, de mióta sokat rosszalkodik, már nem nagyon járok fel

8. Imádom Alexander Ludwigot

9. Aktív szerepjátékos vagyok :D

10. Idén voltam először táborban, 10 napig, és nagyon jó volt

11. Imádom Bob Marley-t és Michael Jacksont

2.)

1. Mi a kedvenc filmed?

Camelot (sorozat), Éhezők viadala, Toyboy, és még nagyon sok van...

2. Mi a kedvenc ételed?

Mézes-mustáros csirke (amit én csinálok, nem a szószos)

3. Mi a legrosszabb szokásod, ami idegesít?

Önkéntelenül is sokat bunkózok, és néha rám jön a körömrágás

4. Mióta írsz blogot?

2009-óta

5. Hány éves vagy?

17

6. Hova szeretnél eljutni az életed során?

Kuba, Los Angeles, London

7. Milyen zenét hallgattál utoljára? :D

Copy Con - Alladin

8. Kedvenc színészeid/színésznőid?

Alexander Ludwig, Ben Barnes, Jamie Campbell Bower, Anna Faris, Emma Stone, Kaya Scodelario, Nicholas Hoult

9. Szereted a vámpíros filmeket? :D

A Twilight-ot igen, nagyon szerettem, csak nagyon felkapták

10. Mi a szerencse számod?

16

11. Hol képzeled el magad 10 év múlva?

Liam Payne oldalán :P viccet félretéve valami szép városban két gyerekkel és egy férjjel *-*

3.)

1. Mit szeretesz a One Direction-ben?

2. Szeretsz ott lakni, ahol laksz?

3. Mi a kedvenc sportod?

4. Van valami nagyon cikis élményed? 

5. A blogodban a főszereplő a saját mintádra alapult, vagy egy teljesen más karakter?

6. Laptop vagy asztali gép?

7. Hogyan szoktál bulizni? (Mértéktelenül, vagy mértékkel, egyáltalán nem?)

8. Mit szeretsz magadban, és mit nem?

9. Hány igaz barátod van?

10. Szerelmes vagy?

11. Mi a kedvenc könyved? 

4.)

Sajnos nem tudok 11-et, ezért csak nekik tudom küldeni, de megérdemlik nagyon:

Angi

Zsófi:)

Most tényleg bele fogok fogni más blogok olvasásába is. :D

10. rész, visszaemlékezés 10 + DÍJ

Halihó! Első sorban büszkélkedhetek immár ebben a blogomban is egy díjjal, méghozzá Angitól kaptam, köszönöm szépen! ^^ <3

1. Tedd ki a díjat:

2.Írj magadról 5 dolgot.
~Festett vörös hajam van, zöld szemem, és ezt imádom.
~Nagyon szeretem az állatokat.
~Már kinőttem a nagy rajongásokból, de a One Direction nagyon megfogott, így most van róluk kint poszter a falamon (három év üresség után).
~Nagyon sok Jonas Brothersről szóló történetem volt, freeblogon még mindig fent vannak, évről évre fejlődtem (egoizmus).
~Nem bírom a kötődést, de szeretek szeretni, és ölelni. 

3.Jellemezd magad 4 szóval
~egoista
~akaratos
~gonoszkodó
~aranyos

4.Küldd el 3 embernek
~Angi
~Zsófi:)
~Directioner1994

Sziasztok ismét!
Fú lányok, el sem hiszitek, milyen boldog voltam, hogy ennyien írtatok egyből véleményt! ^^ Köszönöm, és köszönöm a köszöntéseket is. <333
Ez a rész nagyon kis rövid lett, de mindenképpen akartam hozni egyet még most, aztán este talán érkezik a folytatás, hogyha kapok elég kommentet. ^^
Van egy pici problémám. Szeretnék több 1D-s blogot olvasni, de lusta vagyok keresgélni. O.O Írhatnátok nekem párat, ahol még nincs olyan sok rész, és feltudom venni a ritmust. ^^ 
Ó, és én imádtam az olimpiai záróünnepségen a fiúkat. *-*
Na, kérem a komikat, és puszillak titeket: Lori ^^





— Amúgy Liam honnan vette, hogy összejöttünk? Miért mondtad ezt neki? — hangom teljesen nyugodt volt, érdeklődve fürkésztem arcát.
— Csak úgy — vont vállat mosolyogva. — Valamikor hazaviszlek, kíváncsi vagyok a többiek képére.
— Mekkora szemét vagy — kacagtam fel, majd nagyot ásítottam.
— Hallod Cicám, biztos aludni akarsz? — vonta fel kacéran a szemöldökét.
— Nem fogok lefeküdni veled.
— Fujj már, sose dugnám meg a nővéremet. Bulizni viszont elvinnélek. Használjuk ki amíg nem kell melóznom, és b*sszunk be.

Csak hülyén néztem rá, és mikor kipattant az ágyból, és magára kapta a ruháit, visszaigazolást kaptam róla, hogy basszus itt nem is én vagyok a hülye, hanem ő. Kinek jut eszébe pizsamában, majdnem az álmok világában járva, hogy menjünk bulizni? Csakis Harry Styles lehet ilyen...

Na jó, nem ellenkeztem, azt ne higgyétek. A gardróbomban ácsorogtam percekig, mire sikerült kiválasztanom a leginkább alkalomhoz illő darabokat. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy valami puccos bárba fogunk menni, és természetesen be is bizonyosodott később, hogy mindig igazam van -ha meg mégsem, akkor az első szabály lép érvénybe...-, és azt meg nem részletezem, hogy hogy öltöztem fel és hogy jutottunk oda.

Harry egyből köszöngetni kezdett minden második embernek, és végig vigyorogva sétálgatott. Örültem, hogy nem voltak olyan fontos személyek, akiknek bemutatott volna, és épségben odaértünk a pulthoz. Amint leültem, keresztbe tettem a lábaimat, és Potterkére bíztam a rendelést. Leült velem szembe, és egyből a térdemre helyezte a kezét, amire furcsa fejet vágtam.

— Így tudják, hogy velem vagy — magyarázta a fülemhez hajolva. Megvilágosodottan bólogattam párat, és cuki mosolyt küldtem a pultos felé, aki elém passzolta a poharat.
— Hm, ez fincsi — jelentettem ki az első korty után. Harry tudja, mi kell egy csajnak. A koktélom lila színű volt, totálisan bizalomgerjesztő, és tényleg finom.

Na, ebből a lila koktélból még megittam körülbelül négyet, meg jó pár rövidet, és körülbelül ott meg is szakadt az adás, hogy piával a kezemben a táncparketten rázom magam, miközben Harry a derekamat fogja. A következő dolog, ami rémlik, hogy egy asztalnál ücsörgök a drágám ölében, és nevetgélek össze-vissza.

Gyönyörű, hogy pár nap alatt már másodszorra ittam le magam a sárga földig, és tudjátok mi a durva? Egy tök idegen helyen ébredtem. Finom férfiparfüm illat terjengett, ez volt az első, ami ébredés után felfedeztem. Mivel az orrom már hozzászokott volna, biztosan valaki nemrég fújta be magát a közelemben. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és morogva forgattam a fejem jobbra, majd balra. Ahogy megláttam, hogy nem egyedül vagyok, egy apró sokk ért. Szemeim egyből kipattantak, és bámultam Liam felé. Az ágy szélén ült, és éppen a pólóját vette fel.

— Jó reggelt Csipkerózsika — köszönt teljesen hideg hangnemben, hátra sem fordult.
— Ez a te szobád? Miért vagyok itt? — köszönés helyett két kérdést zúdítottam egyből a nyakába, de tényleg nem tudtam, hogy mi ez az egész, és egyáltalán mi volt, amiről nem tudok?

9.rész, visszaemlékezés 9

Sziasztok!
Hazaértem, épségben és nagyon jó volt a tábor. Tegnap szülinapom volt, azért nem hoztam részt, pedig már akartam. :D
De most itt van, és remélem tetszik, szeretnék sok véleményt kapni. ^^
Csajok, ami most fontos, hogy ugyebár már nagyon régóta emlegetem, hogy valaki majd kap ajándékot a rendszeres kommentelők közül. Hát ezt a 8. résztől kezdve fogom nézni, és a 15. rész után szólok, hogy ki kapja a kis meglepetést, amit sikerült kitalálnom. ^^ 
Ó és bocsi, most nem írok mindenkinek vissza, de köszi lányok, naaagyon köszi, írjatok most is! *-* <3
Puszi: Lori ^^





— Teljesen kiment a fejemből, azonnal indulok, sajnálom — motyogtam össze-vissza anyámnak. Megígértem, hogy átugrok, és ha nem hív fel, totál elfelejtem.

Egy puszival felébresztettem Louist is, aztán felkaptuk a cuccainkat, és együtt indultunk el a régi otthonom felé. A srácot persze nem vittem magammal, csak éppen útba esett egy hozzájuk közel eső sarok ahol kitettem, és így egyedül töltöttem el a maradék pár percet a kocsiban.

Amiért nem szeretek otthon lenni, annak egy nagyon nyomós oka van. Az emlékek, amelyek akkor jönnek elő, ha a húgomra nézek. Persze nagyon szeretem, főleg ahogy tud nézni, nagyon aranyos. Azonban ez nem szokott túl sűrűn meggyőzni arról, hogy ne bújjak ki a „kötelességem” alól, ami nagyjából annyit jelent, hogy legalább kéthetente látogassam meg Ameliát, mert hiányzok neki.

Újra a számkódos kapu, bepötyögtem a kódot, és behajtottam a luxusvilla elé. Anyámék mindig tudtak élni, bár meg is értem, gyönyörű az otthonunk, mindig szívesen voltam otthon. Nagyot sóhajtottam mielőtt kiszálltam az autóból a bejárat előtt. Egy kedves mosolyt varázsoltam az arcomra, és a hajamat hátradobva szálltam ki, majd kopogás nélkül egyenesen beléptem a házba.

— Sziasztok! — köszöntem hangosan, mire rohanást hallottam a nappali felől, és anyám hangját a földszinti fürdőszobák egyikéből.
— Szia! — ölelte át a lábamat a kis törpe.
— Mizu bogaram? — mosolyogva eltűrtem Amelia szeméből az oda nem illő hajtincseket, és leguggoltam hozzá. Szorosan ölelt és nagy puszikat adott.
— Képzeld, képzeld! — elhúzódott, és kezeivel csapkodni kezdett a levegőben vigyorogva.
— Várj, várj, színesbe vagy fekete-fehérbe? — kérdeztem vissza huncut mosollyal, mire édesen felnevetett. Ez már egy bevett vicc lett nálunk, imádta.
— Kaptam egy sellőbabát, hosszú szőke hajjal! Annyira szééép — kezeit összerakta, és úgy emelte az arcához. Így áradozott, ráadásul a szemei is csillogtak.

Anyu és apu is üdvözöltek, aztán leültettek enni, mert anyu ilyen „egyél lányom, olyan sovány vagy” -féle, tudjátok. És akkor mikor nem tudok lábra állni mert már olyan rosszul vagyok, akkor magamban meg megy az anyázás.

A délután folyamán sokat játszottunk Ameliával, aztán mikor elfáradt, szépen felvittem az ágyába, betakargattam, és még mielőtt anyuék feltarthattak volna, meglógtam. Mivel Ambernek megígértem, hogy beugrok hozzá, így a kocsival átálltam hozzájuk, és csengettem. Percekig vártam, hogy ajtót nyisson valaki, aztán az ötödszöri csengetésre végre kinyílt az ajtó.

— Szevasz — mért végig flegma arckifejezéssel el nem hiszitek kicsoda... Zayn. Egy szál boxer volt rajta. Nem kicsit lepődtem meg.
— Szia, izé, nem is mondtad, hogy jössz — jelent meg a kedves barátnőm is. Zavarban volt, tiszta piros volt az arca. Minden világos volt, Amberön Zayn pólója volt csak...
— Írtam sms-t. Majd máskor beszélünk, inkább elmegyek — vágtam rá rohadt gyorsan, és szinte beugrottam a kocsimba, és amilyen gyorsan csak tudtam, elhagytam a ház területét.

Csak az járt a fejemben, hogy azok ketten ott miket művelhettek. Nem értettem, hogy a barátnőm hogy lehet ennyire könnyűvérű, hogy ezzel a majommal összefeküdt. De legalább ne ő nyitott volna ajtót. Undorító, szinte kiégett a retinám. A nagy figyelmetlenségek közepette egyébként már megint nagyon f*sza sofőr voltam, és arra eszméltem fel, hogy elég durván dudál valaki bal oldalról, és még időben lefékeztem, ugyanis ha egy másodperccel később reagálok, akkor már nem biztos, hogy élnék. Áthajtottam a piroson egy kereszteződésben ráadásképpen.

Szerencsésen hazaértem, bár ideges voltam nagyon. Amikor letettem a kocsimat a garázsban, nem egyből befelé mentem, hanem visszaszaladtam a postaládához, ahonnan eddig még nem vettem ki az érkezett dolgaimat. Meglepetésemre nem egyedül álltam a kapu előtt. Egy fekete autó parkolt le a házam előtt, sötétített üvegekkel. Megijedtem, mert még nem láttam ezt az autót. Nagy volt, és egyedül voltam. Rémülten meredtem a vezetőülés felőli ajtóra, de ahogy kinyílt az ajtó, megkönnyebbültem. Csak Harry volt az, biztos a másik járgányával vagy valami ilyesmi.

— Jól vagy Cica?! — futott hozzám ugyanolyan rémült fejjel, mint amit az előbb én vágtam. Nem értettem a kérdését.
— Mi? Miért ne lennék? — értetlenkedtem.
— Zayn felhívott, hogy megláttad őket, és nagyon kiakadtál, féltékenységi rohamod volt, és rosszul lettél, de elhajtottál — úgy hadart, hogy alig tudtam követni.
— Ez nem normális! Jézusom, ez hülye! Fúúú! Lefeküdtek Amberrel, és inkább eljöttem. Semmi féltékenység nem volt! Jó, majdnem karamboloztam, de csak azért, mert nem tudom, hogy lehetett ez a csaj ennyire buta.
— B*szd meg, vigyázz már magadra, úgy aggódtam! — szorosan magához ölelt, pont mintha a testvérem lenne. Itt éreztem azt, hogy közöttünk biztosan nagyon szoros lesz a kapcsolat.

Bementünk a házba miután játszottunk egy kicsit Babyvel, majd miután előszedtük a főzőtudományunkat, közösen összeütöttünk egy finom rántottsajtos vacsit. Már két srácot láttam vendégül egy nap alatt, lassan nekem is át kéne ugranom hozzájuk.

Vacsoráztunk, aztán fürödtünk -ha hiszitek, ha nem, külön-, aztán tisztán bebújtunk az ágyamba. Ja igen, azt nem említettem, hogy megdumáltuk, hogy Potterke aznap este nálam alszik. Szóval feküdtünk. Egymással szembe fordulva, a lábam az ő lábán pihent...