10. rész, visszaemlékezés 10 + DÍJ

Halihó! Első sorban büszkélkedhetek immár ebben a blogomban is egy díjjal, méghozzá Angitól kaptam, köszönöm szépen! ^^ <3

1. Tedd ki a díjat:

2.Írj magadról 5 dolgot.
~Festett vörös hajam van, zöld szemem, és ezt imádom.
~Nagyon szeretem az állatokat.
~Már kinőttem a nagy rajongásokból, de a One Direction nagyon megfogott, így most van róluk kint poszter a falamon (három év üresség után).
~Nagyon sok Jonas Brothersről szóló történetem volt, freeblogon még mindig fent vannak, évről évre fejlődtem (egoizmus).
~Nem bírom a kötődést, de szeretek szeretni, és ölelni. 

3.Jellemezd magad 4 szóval
~egoista
~akaratos
~gonoszkodó
~aranyos

4.Küldd el 3 embernek
~Angi
~Zsófi:)
~Directioner1994

Sziasztok ismét!
Fú lányok, el sem hiszitek, milyen boldog voltam, hogy ennyien írtatok egyből véleményt! ^^ Köszönöm, és köszönöm a köszöntéseket is. <333
Ez a rész nagyon kis rövid lett, de mindenképpen akartam hozni egyet még most, aztán este talán érkezik a folytatás, hogyha kapok elég kommentet. ^^
Van egy pici problémám. Szeretnék több 1D-s blogot olvasni, de lusta vagyok keresgélni. O.O Írhatnátok nekem párat, ahol még nincs olyan sok rész, és feltudom venni a ritmust. ^^ 
Ó, és én imádtam az olimpiai záróünnepségen a fiúkat. *-*
Na, kérem a komikat, és puszillak titeket: Lori ^^





— Amúgy Liam honnan vette, hogy összejöttünk? Miért mondtad ezt neki? — hangom teljesen nyugodt volt, érdeklődve fürkésztem arcát.
— Csak úgy — vont vállat mosolyogva. — Valamikor hazaviszlek, kíváncsi vagyok a többiek képére.
— Mekkora szemét vagy — kacagtam fel, majd nagyot ásítottam.
— Hallod Cicám, biztos aludni akarsz? — vonta fel kacéran a szemöldökét.
— Nem fogok lefeküdni veled.
— Fujj már, sose dugnám meg a nővéremet. Bulizni viszont elvinnélek. Használjuk ki amíg nem kell melóznom, és b*sszunk be.

Csak hülyén néztem rá, és mikor kipattant az ágyból, és magára kapta a ruháit, visszaigazolást kaptam róla, hogy basszus itt nem is én vagyok a hülye, hanem ő. Kinek jut eszébe pizsamában, majdnem az álmok világában járva, hogy menjünk bulizni? Csakis Harry Styles lehet ilyen...

Na jó, nem ellenkeztem, azt ne higgyétek. A gardróbomban ácsorogtam percekig, mire sikerült kiválasztanom a leginkább alkalomhoz illő darabokat. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy valami puccos bárba fogunk menni, és természetesen be is bizonyosodott később, hogy mindig igazam van -ha meg mégsem, akkor az első szabály lép érvénybe...-, és azt meg nem részletezem, hogy hogy öltöztem fel és hogy jutottunk oda.

Harry egyből köszöngetni kezdett minden második embernek, és végig vigyorogva sétálgatott. Örültem, hogy nem voltak olyan fontos személyek, akiknek bemutatott volna, és épségben odaértünk a pulthoz. Amint leültem, keresztbe tettem a lábaimat, és Potterkére bíztam a rendelést. Leült velem szembe, és egyből a térdemre helyezte a kezét, amire furcsa fejet vágtam.

— Így tudják, hogy velem vagy — magyarázta a fülemhez hajolva. Megvilágosodottan bólogattam párat, és cuki mosolyt küldtem a pultos felé, aki elém passzolta a poharat.
— Hm, ez fincsi — jelentettem ki az első korty után. Harry tudja, mi kell egy csajnak. A koktélom lila színű volt, totálisan bizalomgerjesztő, és tényleg finom.

Na, ebből a lila koktélból még megittam körülbelül négyet, meg jó pár rövidet, és körülbelül ott meg is szakadt az adás, hogy piával a kezemben a táncparketten rázom magam, miközben Harry a derekamat fogja. A következő dolog, ami rémlik, hogy egy asztalnál ücsörgök a drágám ölében, és nevetgélek össze-vissza.

Gyönyörű, hogy pár nap alatt már másodszorra ittam le magam a sárga földig, és tudjátok mi a durva? Egy tök idegen helyen ébredtem. Finom férfiparfüm illat terjengett, ez volt az első, ami ébredés után felfedeztem. Mivel az orrom már hozzászokott volna, biztosan valaki nemrég fújta be magát a közelemben. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és morogva forgattam a fejem jobbra, majd balra. Ahogy megláttam, hogy nem egyedül vagyok, egy apró sokk ért. Szemeim egyből kipattantak, és bámultam Liam felé. Az ágy szélén ült, és éppen a pólóját vette fel.

— Jó reggelt Csipkerózsika — köszönt teljesen hideg hangnemben, hátra sem fordult.
— Ez a te szobád? Miért vagyok itt? — köszönés helyett két kérdést zúdítottam egyből a nyakába, de tényleg nem tudtam, hogy mi ez az egész, és egyáltalán mi volt, amiről nem tudok?