15. rész, visszaemlékezés 15

Sziasztok!
Írtam pár bloghoz kommentet, hogy visszatértem, és tádá, itt vagyok! Nem hiszem, hogy túlságosan hiányzott a folytatás, de hát nekem örömet okoz. :)
A lényeg, hogy a versenyes nyerős cucc most el lesz halasztva, méghozzá ennek a résznek a végégig. Akik most ehhez írnak, köztük lesz kisorsolva, hogy kit lepek meg. ^^ 
Várom a véleményeket, nagyon!
Puszi: Lori ^^







— Tetszik, tetszik, de...

Megcsókolt. Egy mondatot sem tudtam végigmondani, ő lekapott. Önkéntelenül körbefontam nyaka körül a kezeimet, ő meg a lehető legközelebb húzott magához. Visszacsókoltam, nem is egyszer. Pár percen keresztül csókcsatáztunk, aztán elhúzódtam, és nem is néztem rá. Úszni kezdtem a part felé, és magamhoz hívtam Ameliát, hogy bekenhessem naptejjel. Olyan fehér bőre van, hogy nagyon kell vigyázni vele. Mint ahogy nekem is.  

__________________________________________

Pont a legjobb résznél maradt abba, igaz? Nehogy azt higgyétek... Liammel smároltunk, ja. Aztán ennyi. És nem csak aznap, hanem tovább. Innentől már nem volt ugyanolyan, egészen szeptemberig, amikor egyszer együtt elvittük Ameliát az oviba. A gyerekeket nézve kitört belőle az érzelgősség, és úgy ölelt meg, hogy rendesen beleremegtem. Megcsókolt, de lassan, és szorosan tartott karjai közt. Összejöttünk. A szívem mindig úgy kalimpált ha rá gondoltam, mintha kiakarna ugrani a helyéről. Eszeveszettül beleszerettem, és ő is imádott.

És itt ugrik a majom a vízbe.

Halloween napja, a bandával Amerikába indultunk, hogy egy jót bulizzunk. A banda viszont olyan felállásban volt, hogy mindenkinek jó legyen. A fiúk nem akartak bemelegíteni a buli előtt, viszont mi lányok Amberrel az élen egy lepukkant kocsmából szerettünk volna indulni. Mivel a fiúk tiltakoztak, úgy döntöttünk, hogy külön megyünk. Már ott külön voltunk, amikor a jelmezeinket öltöttük magunkra. Halvány lila gőzöm nem volt arról, hogy Liam milyen jelmezben lesz, de a meglepetés ereje mindig olyan jó. Én macskanő szerkóban feszítettem, a hajam hátra volt dobva, az arcomból pedig nem látszott sok, mivel különleges alkalom végett a maszk mellett vörös rúzs, és erős szemfesték is volt a képemen.

Elmentünk a csajokkal abba a kocsmába, valahol a belvárosban. Kívülről egy porfészeknek látszott, viszont belülről nem az volt. Egy egészen stílusos, bor-, és cigarettafüst szagú helyre léptünk be. A pulthoz ültünk sorban, öten voltunk lányok. Megadtuk a módját az alapozásnak, és egymás után sorban hajtottuk le a rövideket. Úgy gondoltuk, hogy gyorsan végzünk majd, de közbejött pár jó pasi. Persze én már az elején közöltem, hogy bocsi, pasim van, a macskanő ma este nem dorombol az ágyban, vagy nem nektek, de a többiek mind szinglik, és gátlástalanok voltak. Ittunk, és ittunk, ketten le is léptek a srácokkal.

Amberrel és Cassidy-vel úgy ahogy, vihogva otthagytuk a kocsmát, majd leintettünk egy taxit, hogy eljussunk a bárba, ahol a fiúk ránk vártak.

A pia hatott, éreztem, hogy be vagyok b*szva, és úgy tűnt, mások is látták rajtam. Mosolyogtak, meg én is, és egy picit csálén is mentünk így egymásba kapaszkodva. A listára fel voltunk írva, szóval simán beengedtek minket. Tele volt az egész kóceráj jelmezesekkel, halvány lila gőzöm nem volt, hogy mégis hogy a kib*szott életbe fogom megtalálni a barátaimat, legfőképpen a szerelmemet.

— Heló cicus — valaki a fülembe súgta ezt a köszönést, mire egyből hátrafordultam. Viszont a lendülettől megszédültem, és neki kellett elkapnia, hogy ne essek hanyatt. — Hé-hé, ne fektesselek le? — hangjából ítélve ezt a kétértelmű mondatot éppen úgy gondolta, ahogy nem kellett volna.
— Ha? — csak bután néztem az ismeretlenre, aki annyira be volt öltözve Batmannek, hogy a száján kívül semmit nem láttam belőle.