16.rész, visszaemlékezés 16

Sziasztok! 
Megjöttem a folytatással, ami hát nagyon nehezen született meg. Ne haragudjatok, remélem még maradt pár olvasóm... Imádlak titeket, azt jobb ha tudjátok. ^^ 
Feltűnik egy új szereplő, Lana, remélem magára ismer a nyertesünk. ;) Egyelőre nem nagyon avattalak bele titeket a dolgokba, de ha kapok véleményt, jön a folytatás. ^^
Puszi: Lori ^^





— Nem megyünk szobára? — ajka szélében huncut mosoly bujkált, és ahogy szemébe néztem, láttam, hogy szintén segg részeg.
— Nekem van...barátom — mondtam megszeppenve. Hogy mi történt velem, arról fogalmam sincs...

Aztán már csak azt vettem észre, hogy a srác valakinek nagyon kacsintgat, és megjelent mellettünk egy barna, göndör hajú lány, ribancszerkóba bújva. Az arca eléggé ismerős volt, nagyon hasonlított valakire, csak nem tudtam, hogy kire.

— Mi van cuncimókus, nem jössz vissza? — a lány mutatóujját végighúzta Batman mellkasán, mire ő megfogta a kis kacsóját, és mintha ott sem lettem volna, elment vele.

Bambán néztem utána, majd megráztam a fejem és kértem magamnak egy italt. Innentől pedig minden kiesett, semmire sem emlékszek.

Reggel ismerős helyen ébredtem. Az illat tűnt fel először. Harry illata, amit már nagyon jól ismerek. Tehát már megint ő vitt haza...nagyon szuper. Nagy nehezen kinyitottam a szememet, olyan voltam, mint akin átment az úthenger. Oldalra fordítottam a fejem, és a drága göndör fürtjeivel találtam szembe magam. Hangosan szuszogott. Kimásztam az ágyból, nem volt rajtam más, csak egy alsónadrág. Töklámpás volt az elején, eléggé viccesen nézett ki. Hajamat a mellemhez söpörtem, és kifelé kezdtem cammogni. Csend volt az egész házban, csak az hallatszott, ahogy lépkedtem lefelé a lépcsőn. A konyhába érve jöttem rá, hogy hát nem mindig hihetek a csöndnek, főleg, ha semmire nem emlékszek az éjszakából. Az a barna ribancszerkós csaj üldögélt a pultnál, aki azzal a Batmannel szórakozott a szemem előtt.

— Hát te ki a f*sz vagy? — pislogtam rá érdekesen, felvont szemöldökkel.
— Lana — válaszolt flegmán, úgy, hogy még rám se nézett.

Megingattam a fejemet, és miután megittam egy pohár vizet, Liam szobáját vettem célpontul. Nem kopogtam, csak lassan benyitottam. Egyből az ágya felé néztem, viszont ott nyomban ledöbbentem, kirázott a hideg, és elfogott egy nagyon rossz érzés. Egy Batman jelmez volt odadobva az ágy végébe, pontosan az, ami azon a srácon volt...

Percekig álltam dermedten, teljesen megvoltam róla bizonyosodva, hogy Liam, és az a k*rva...együtt háltak. A kezeim ökölbe szorultak, és olyan erővel vágtam be az ajtót hogy a hangra a másik szobában alvó Zayn is felébredt. Harry ajtaját szintén ilyen erővel vágtam be, csak akkor, amikor már bent voltam. Bebújtam mellé az ágyba, és miközben ébredezett, sírva odabújtam hozzá. Fejemet a mellkasába fúrtam.

— Héé, cica, mi történt? — keze egyből a derekamra csúszott, úgy húzott szorosan magához. Nem mondtam semmit, csak szipogtam.

Izgultok, hogy mi történt mi? Hát az történt, hogy senki nem tudta, mi volt az ajtócsapódás, meg semmi mást. Csak Harry és én tudtuk, és ő annyira aranyos, hogy teljes mértékben kiállt mellettem. Vagyis egy szóval nem mondta el a fiúknak, hogy nekem van bajom, hanem csak vállat vont. Úgy tettünk, mintha semmi nem történt volna, de Liam nem vette be. Mint kiderült, már az ebédnek van ideje. Mindenki tök kussban volt, én meg frusztráltan ücsörögtem kezemben a pizzámmal a nappaliban. A kanapé szélén üldögéltem, miközben azt hallgattam, hogy ez a Lana csaj miképp ecseteli a fiúknak, hogy milyen nagyon tetszik neki a ház.

Azt viszont csak később, Harrytől tudtam meg, hogy a csaj Louis unokatestvére, és állítólag teljesen véletlenül találkoztak a bulin. Hát jó.

Liam tudta, hogy valami nincs rendben, mert különben odajött volna már hozzám. Tudta, hogy vele van gondom, habár semmi ilyenre nem adtam okot. Ebből is látszott, hogy minden bizonnyal okom volt kiakadni, és tényleg történt valami közöttük.

(Ja, azt el is felejtettem mondani, hogy Lou még mindig titkolja az érzéseit Harry előtt, és rohadt ügyes, az ember észre sem veszi, hogy odáig van érte.)

Kaja után felmentem Potterke szobájába, és kiszolgáltam magam a ruháival. Bepötyögtem a telefonjába egy üzenetet, amiben elköszöntem, és észrevétlenül kisurrantam a házból.

Folytak a könnyeim, némán törtem össze. Lassan sétáltam haza, út közben le sem vettem a szemem a járdáról. Az volt az egyetlen, ami elvonta a figyelmemet, majd később, mikor már hazaértem, a párnám volt a vigaszom. Kár, hogy nem ezzel kezdtem...ugyanis amint beértem a szobába, lelöktem az összes közös képünket, és a Liamtől kapott dolgaimat a földre.

Félig behunyt szemmel, a könnyeim között pislogtam az ablak felé. Háttal voltam az ajtónak, de hallottam, hogy valaki bejött. Besüppedt mellettem az ágy, és egy érintést éreztem a derekamon.