3. rész, visszaemlékezés 3

Sziasztok! Itt is van a következő rész, bocsi, hogy nem jött előbb, de nem volt a helyzet magaslatán a gépem, szóval nem nagyon tudtam írni. Remélem tetszik, és legyetek olyan aranyosak, írjatok kommenteket! Sokat jelentene. :) 
Egyébként arra gondoltam, hogy ha pár rész után lesznek még olyanok, akikkel kicsit jobb író-véleményező kapcsolatba kerülök (magyarul, ha írtok többször), akkor kitalálok valami jó, hálás dolgot! ;)
Puszi: Lori






— Ismered azt a kifejezést, hogy kopogás? — vontam fel a szemöldököm kicsit haragosan.
— Azt hittem még alszotok, én csak pisilni akartam — Liam mutogatni kezdett mindenfelé, meglepődött, hogy ott talált. És én is, mert csak egy alsónadrág volt rajta. Az arckifejezésétől azonban mosolyra húzódott a szám.
— Ühm, nem tudod kinek a pólója volt rajtam? — fejemmel a padlón hagyott ruha felé böktem, és arcát fürkésztem tekintetemmel.
— Az enyém — adta meg a választ kérdésemre.
— Na de hogy került rám? Te vittél be Amber szobájába? Rémlik valami...
— Szerencséd, hogy én nem ittam annyit — mosolyodott el, aztán leült a WC-fedőre. — Harryvel beakartatok ugrani a medencébe, amiből éppen le van engedve a víz. Levetkőztél bugyira, de még időben elkaptalak, és behoztalak. A lépcsőn rád adtam a pólómat, és ágyba dugtalak. Öh... Nem szó szerint.
— Ó! Hát ez nagyon aranyos tőled. Köszi — picit zavarba jöttem, de Liam nagyon aranyos volt, hogy így figyelt rám.

Miután erre is fény derült, ő kiment, én felöltöztem, és helycserés támadást csináltunk. Gyengébbek kedvéért ez azt jelentette jelen esetben, hogy Liam bement a fürdőszobába, én meg kisunnyogtam. Ezután lementem a konyhába, ahol az előző este maradékai mindenfelé szét voltak szórva, műanyagpoharak és tányérok hevertek szanaszét. Egy disznóólat varázsoltunk a konyha helyére, és még mielőtt nekiestem a reggeli elkészítésének, azzal foglalatoskodtam, hogy minden szemetet beleszórtam egy nagy kukás zsákba, amit aztán a ház előtt elgördeszkázó fiúk örömére egy szál pólóban kihurcoltam a kukáig. És ezután jött a varázslat, azaz a legalább száz darab palacsinta megsütése, amire annyi időm volt, mint a tenger, mert senki nem tévedt be hozzám, eltekintve az utolsó pár darab sütésétől, amikor is Zayn betoppant eléggé kómás fejjel, és átölelte a derekamat, amitől megugrottam hirtelen. Aztán amikor egy lágy csókot lehet a nyakamra, akkor azért nem kicsit akadtak fenn a szemeim a meglepetéstől.

— Szép reggelt a szép hölgynek — súgta a fülembe kedvesen, majd nagyot szippantott a levegőbe, és amin megérezte a palacsinták illatát, hangosan hümmögni kezdett.
— Neked is — motyogtam semleges hangon. Nem akartam bunkó lenni vele, de azt sem akartam, hogy azt higgye, hogy egy esténél több is lesz közöttünk, mert ez körülbelül annyira valószínű, mint hogy Liam egy katicának vall éppen szerelmet.
— Valami baj van? Annyira jó volt az éjszaka, imádtam a csókjaidat — ujjaival maga felé fordította arcomat, és közelebb hajolt, hogy megcsókoljon.
— Hé! — hallatszott a semmiből az életmentő hang, amire mindketten a boltíves ajtó felé kaptuk a fejünket. — Mit művelsz a cicámmal? — Harry ökölbe szorított kezekkel, szikrát szóró szemmel állt ott, és láthatóan felkapta a vizet. — Éjjel ezt elviseltem, de már józanok vagytok! — csattant fel újra, és idegességében a pultra csapott az öklével, amitől aztán fel is jajdult.
— Fogd — nyomtam Zayn kezébe a palacsintákhoz használt lapos fakanalat, és a göndörkéhez siettem. — Jól vagy? — két kezembe fogtam az övét, amit fájdított, és féltően pislogtam rá.
— Eléggé fáj — húzta el a száját fájdalmas képet vágva. Mivel tudta mozgatni, szerencsére nem törött el neki.

A biztonság kedvéért elszaladtam a fásliért, és alaposan bekötöttem neki, amit a palacsintát sütögető haverja nem jó szemmel nézett, de egyáltalán nem érdekelt. Ezzel elcsendesedtek a dolgok, de a fiúk még mindig fújtak egymásra akkor is, amikor már mindannyian az étkezőben reggeliztünk. Hiába csitítgatta mindenki őket, párszor elég durva dolgokat vágtak egymás fejéhez.

Nagyjából így telt a reggel, amit inkább délelőttnek kéne hívni. Előkerítettem a ruhámat, aztán Liamet kezdtem keresni a pólójával a kezemben.

— Csak azért adom vissza, hogy ne félmeztelenül kellejen hazamenned, különben hazavinném kimosni — nyomtam a kezébe mire végre ráleltem az előszobában, ahol egyből belebújtam az elhagyott lábbelimbe.
— Így legalább mindig fogom érezni az illatod — kacsintott rám mosolyogva a srác. Nem tudtam mire vélni, ezért furcsán ránéztem, aztán felkiabáltam a többieknek, és már indultam is haza.

Eléggé fáradt voltam, de mivel most egy ideig elhanyagoltam Baby-t, ezért kimentem hozzá az udvarra játszani még mielőtt átöltöztem volna. Legalább egy fél órát dobáltam neki a labdát, aztán friss vizet öntöttem a táljába, és kaját is raktam le neki, és elvonultam a hűvös lakásba. Egyenesen az emeltre mentem, és az alig használt ruhámat átcseréltem egy fekete rövid overálra, hajamat pedig összecopfoztam a tarkómon.

Már éppen ültem volna le, erre csengettek. Duzzogva sétáltam le a lépcsőn, hogy ajtót nyissak az érkezőnek. Nem néztem meg, hogy ki az, csak egyből kinyitottam neki, de ahogy a barna hajú srác egyből a falnak nyomott, és hevesen megcsókolt, hát nagyon meglepődtem.