7. rész, visszaemlékezés 7

Sziasztok! 
Nagyon örülök, hogy sokan olvassátok a blogot, annak viszont kevésbé, hogy nagy részetek nem kommentel. Akik írnak, azoknak köszönöm, nagyon. <3 A többiek pedig legyenek olyan kedvesek és hagyjanak nyomot, hogy én is örüljek. ^^ 
Nya, az a helyzet, hogy felraktam a szereplőket, a fejléc alatt meglátjátok. Oda is írhattok kommentet, hogy mi a véleményetek róluk, hogy hogy lettek alakítva. Légyszi! Van mellette még egy, ahol pár lányról van kép. Kommentbe írjátok oda, hogy melyik lányra voksoltok, kérlek benneteket! 
És amit még szeretnék mondani, hogy továbbra is tartom a szavam, hogy lesz egy meglepetésem valamelyik kommentelőnek, aki rendszeresen, vagy többször is ír a részekhez. 
A másik pedig, hogy vasárnap elutazok 10 napra, ami alatt nem fogok tudni részt hozni, viszont hogyha írtok többen is véleményt, akkor akár még a következő négy napon minden nap hozok új részt! Ha szeretnétek, akkor izzítsátok az ujjaitokat, meg az olvasni vágyó barátnőket, ajánljátok a blogot! *-* 
Na, puszillak titeket: Lori ^^





— Fujj, ne — egyszerre mondtuk ki ezt a két szót, és fintorogva húzódtunk el egymástól.

Fogadjunk, hogy most aztán a padlóról szedegetitek össze a műfogsorotokat, na meg az állatokat. Persze, már mindenkinek csurgott a nyála, hogy huhú a Világ legjobb csókja. Sajnálom, újból csalódnotok kell, ugyanis nem, sőt. Gusztustalan volt, mintha a testvéremmel smároltam volna.

— Ez...ez nagyon rossz volt — nevetem el magam, Harry pedig ugyan így tett.
— Olyan volt...mintha a nővéremet csókoltam volna meg. Pedig soha nincs bajom az idősebb nőkkel — szemei kikerekedtek, majd megrázta a fejét. Jobb kezével átkarolta a derekamat, és nagy levegőt vett. — De szuper este volt.
— Barátoknak tökéletesek leszünk — mondtam vigyorogva.

Hát ez volt a nagy randi fénypontja. Igazi jó barátokként végeztük, de Potter részéről megmaradt a Cica elnevezés, amit rám ragasztott. Mivel már jóba lettünk, úgy döntöttem, elnézem neki. Ha ezzel boldog, hát legyen ezzel boldog.

Ezután nem maradtunk sokáig, ideje volt hazamenni, úgyhogy autóba ültünk, és Harry hazavitt. Egész úton hülyéskedtünk, olyan hangosan énekeltünk, hogy amíg a piros lámpánál várakoztunk, a mögöttünk álló autós ránk dudált. Hát kapja be a f*szom, az ember nem érezheti jól magát?! Mondjuk csak egymásra néztünk a göndörkével, és hangosan felröhögtünk. A házam előtt leparkolt, és a búcsúpuszi után már mentem is be, hogy átöltözzek és beboruljak az ágyamba. És nem, elsőre nem aludtam el, mert még lefekvés előtt írtam két sms-t.

Amber, szívem! Holnap beugrok hozzád. Puszillak

Bocsi a késői zavarásért, csak... Hogy vagy? :-) xoxo Lori

Utóbbit pedig nem másnak, mint Liamnek küldtem. Többször is eszembe jutott a megmentőm a délután folyamán, és én hülye rá sem néztem az órára. Csak miután elküldtem... 11:56 perc. Csak reménykedtem benne, hogy nem fog megölni amiért majdnem éjfélkor zaklattam.

Körülbelül öt perc múlva lekapcsoltam a lámpát, és abban a pillanatban láttam, hogy a telefonom világítani kezdett, és rezgett. Liam neve és képe jelent meg a kijelzőn, én meg a meglepetéstől nem tudtam, mit csináljak.

— Öhm szia — kaptam fel végül ahogy visszatért az eszem. Hangom eléggé bizonytalan volt.
— Még nem aludtam — mondta a vonal túlsó végéről. Hallottam, hogy kuncog, és ettől egy kicsit megnyugodtam. — Nagyon megörültem az smsednek, nem baj, hogy felhívtalak? Hallani akartam a hangod.
— Komoly? A hangom? Mi...miért? — nagyon meglepett, szerintem ezt ő is észrevette. Hanyatt feküdtem az ágyon, és a homlokomra tettem a kezem.
— Mert Liam vagyok és azt mondtam. A kérdésedre válaszolva pedig, hát jól vagyok, ma egész nap tévét néztem és popcornt zabáltam. Harry az előbb ért haza, mondta, hogy összejöttetek.
— Mi? Ja? Ó! — annyira értelmes vagyok, hogy csak na. Végül is belementem a játékba, biztos kitalált valami jót a Potter. — Igen...
— Oh... — mintha kételkedett volna a dologban, pár másodpercet vártam mire újra megszólalt. — Gratula Ginny!
— Basszus milyen hülye vagy — nevettem fel.

Na de nem fogom leírni a hülye beszélgetésünket, annyira nem volt izgi. Sőt, mintha kicsit távolságtartóbb lett volna ezután a Harryvel összejöttünk dolog után. Rövid és tömör válaszokat adtunk egymásnak, aztán szépen lassan elbúcsúztunk, én pedig a telefonomat ölelve álomba merültem.

Sokat forgolódtam az éjszaka folyamán, és reggel kialvatlanul ébredtem. Lecsoszogtam a konyhába, és tudatosult bennem, hogy a k*rva életbe, elfogyott az energiaital, meg a kávé is. Igazándiból a kőkemény zsemlén, és a sonkán -ami már majdnem magától kimászott a hűtőből- kívül nem volt semmi otthon. A kávét egyébként nem szeretem, az energiaital pedig még rosszabb, de ki nem sz*rja le? Jól felfrissít, főleg az idő, amíg megiszom. Bevágtam a hűtő ajtaját, és felbattyogtam az emeltre. Megmosakodtam, fogat mostam, sminkeltem, a hajam egy részét hátul összefogtam, és magamrakaptam egy egyszerű ruhát. Táska a kezembe, telefon, és pénztárca beledobva, aztán a földszinten papucsba bújtam, és elsétáltam a legközelebb levő boltig. Csak a célra figyeltem, semmi más nem érdekelt.

Egy kis bevásárlókosárral mászkáltam, mindenfélét beledobáltam amire szükségem volt, és éppen a tejtermékeknél ácsorogtam, válogatva a joghurtok között, amikor valaki a fülemhez hajolt, és belesúgott egy sziát.