11. rész, visszaemlékezés 11

Sziasztok!
Nagyon köszi a kommenteket, nagyon nehezen jött össze ez a rész, mert nem volt ihletem. Köszi a linkeket, be fogok nézni mindenhova. :)
Olvassatok, és legyetek szívesek, hagyjatok valami nyomot magatok után, lehet az hideg-meleg, akármi. Úgy érzem, hogy kellene valami nagyobb izgalom, csak hát nehezen figyelek oda. Ha valakinek van valami ötlete, vagy akármi, az nyugodtan felvehetne MSN-re, de az e-mail címem is kint van a profilon, szóval bármikor, ha csak beszélgetni akartok, akkor is lehet sikítani. :D
Puszi: Lori ^^





— Durva, hogy megint nekem kell felvilágosítanom a hülyeségeidről — komolyan mondom, olyan volt a hangja, mintha undorodott volna tőlem. Igazából megértem, nagyon nem szép egy lánytól ha olyan szinten részeg, hogy a saját cselekedeteire nem emlékszik, és hogy ez már másodszorra fordult elő egy héten belül...gratulálok te majom, elástad magad Liam szemében.
— B*szd meg — jegyeztem meg halkan, és kikeltem az ágyból, hogy a lehető leggyorsabban elhúzzak a srác közeléből. Megbántott, nem esett jól, főleg úgy nem, hogy igazából nem tudom mi baja.

Fehérnemű volt rajtam, de jelen helyzetben nem érdekelt, hogy meglátta a tangámat, csak az, hogy kijussak és megkeressem Harryt. Mivel az ajtó az ágy másik oldalához volt közelebb, Liam felé kellett mennem, és így szinte a vesztembe rohantam. Elkapta a kezem, majd lehúzott maga mellé az ágyra. Kifejezéstelen arccal nézett rám, nem tudtam semmit kivenni szeméből.

— Baszd meg Te — vette oda a szavakat, aztán felállt, és kiviharzott a helyiségből. Nem tudom mi történt velem, de görcsbe rándult a gyomrom, és könnyek gyűltek a szememben. Fájtak a szavai, és a lekezelő stílus, amit használt.

Kellett pár perc mire összetudtam szedni magam, a szobafalon levő tükörbe megnéztem magam, kicsit megigazítottam a hajam. Totálisan hülyén éreztem magam ahogy kiléptem az ajtón, hiszen csak egy folyosó tárult elém, sok ajtóval. Az egyik beforduló felé mentem, hátha ott lesz a lépcső. És voilá, megtaláltam, pontosan a folyosó végén. A fejemet fogva bicegtem le, már megint megtette a hatását az alkohol. Utálok másnapos lenni. Egy fiú hangját hallottam meg a lépcső aljából, és a hang forrása után mentem. Énekelt, de nagyon kellemes hangon. Nem tudtam pontosan, hogy ki lehet az, kíváncsian léptem volna be a konyhába, hogyha hirtelen nem a nevemre lettem volna figyelmes.

— Még mindig nem vágom, hogy került az ágyadba — ez a hang az előbb éneklőé volt. Nem tudtam beazonosítani.
— Újra. Későn feküdtem le, hajnalban meg arra ébredtem, hogy Harry valami csajt próbált betuszkolni az ágyába. Hangosak voltak, átmentem, és akkor láttam, hogy a tesóm egy perccel később már félig az ágyon-félig a földön fekve horkolt. A csaj meg csak fetrengett nevetgélve. Leszartam, de mikor láttam, hogy Ő az...felkaptam. Átvittem a szobámba, és innen gondolom világos. Most meg öltöztem amikor Lori felébredt — Liam itt befejezte a „mesét”.
— Hűűű baszki, neked aztán jó segged van Cica — Potterke hangjától rendesen megugrottam. Olyan volt mint derült égből a villámcsapás. Megjelent mögöttem, és rácsapott a hátsómra, amire egy pofon volt a reakcióm. — Most ezt miért kaptam? — nagy szemekkel, totál meglepetten nézett. Elhúztam a számat, és beléptem a konyhába, aztán az ilyenkor tőlem kitelő legkedvesebb hangon köszöntettem a két fiút.
— Bugyi...illetve heló — Niall gyorsan elkapta a tekintetét a fehérneműimről, de fülig pirult. Elmosolyodtam, és egy puszit nyomtam az arcára, aztán Liamére is.
— Jobb lenne ha hazamennél, Zayn mindjárt megjön, Amberrel volt — fordult felém az imént említett. Vállat vontam, jelezve, hogy engem k*rvára hidegen hagy.

Kicsit furcsa volt, hogy egy szál bugyi-melltartó kombinációban vezettek végig a házban. Liamnek csak akkor jutott eszébe, hogy visszaadja a ruhámat, amikor az ő szobája előtt álltunk. Igazából marhára nem akarok erről többet mesélni, mert csak az történt, hogy felvettem a kis ruhát, meg megreggeliztünk, és ennyi.

Mielőtt a két testvér elkezdett azon vitatkozni, hogy melyikük vigyen haza, Louis a fülembe súgta, hogy a kocsiban vár. Nevettem egy picit a fiúkon, és egy 'sziasztok' után kimentem a ház előtt parkoló piros autóhoz, amiben tényleg ott várt már a fiú. Út közben sokat beszélgettünk vicces dolgokról, aztán amikor megérkeztünk, már szálltam volna ki a kocsiból, de visszatartott...